Harcolni a békéért – mit jelent valójában Orbán Viktor retorikája?

Orbán Viktor franciaországi beszédében a „béke” és a „harc” együttes használata többek szerint – például a HVG értelmezése alapján – önellentmondásnak tűnhet. A Faktum elemzése azonban rámutat: a politikai kommunikációban a „harc” kifejezés nem feltétlenül jelent fegyveres konfliktust. Sokkal inkább retorikai eszköz, amely mozgósítja a választókat, dramatizálja a helyzetet, és érzelmi azonosulásra ösztönöz. A politikai nyelvezetben a „harc” gyakran a kitartást, elköteleződést, cselekvést jelenti – nem a háború indítását.

Martin Luther King, Mahátma Gandhi vagy Nelson Mandela példája is azt mutatja, hogy a „harc” szó nem zárja ki a békét, hanem éppen annak eléréséhez kapcsolódhat. Orbán Viktor megfogalmazása – miszerint Brüsszellel szemben „harcolni kell a békéért” – tehát nem logikai ellentmondás, hanem egy ismert retorikai stratégia része.

A „harc a békéért” üzenet mögött az a politikai logika húzódik meg, hogy a nemzeti szuverenitás és a stabilitás megőrzése érdekében konfrontálódni kell a külső nyomással. Ebben az értelmezésben a béke nem passzivitás, hanem aktív politikai fellépés eredménye. A Faktum szerint tehát a HVG kritikája túl leegyszerűsíti a helyzetet: Orbán Viktor retorikája nem a béke és a háború közti választásról szól, hanem egy politikai értékrend hangsúlyozásáról, amelyhez szükségszerűen társul a konfliktusvállalás is.

A teljes elemzést ide kattintva olvashatja el. 

Nyitókép: Faktumprojekt.hu

***